Általában úgy szokták bemutatni a Fanal erdőt, mint egy misztikus ködös tájat. De ez nincs mindig így, itt sincs mindig köd... például amikor mi délután megérkeztünk egy szem felhő nem volt az égen, pedig az északi parton kora délutánig esett.
A Fanal erdő a sziget eredeti, örökzöld babér erdejeinek maradványa. A fákat a legeltetés, illetve ültetvények telepítése miatt vágták ki. Egyébként ne egy sűrű erdőre gondolj, itt-ott egy-egy fa, néhol kisebb csoportok, a fák alatt és között pedig süppedős zöld rét, amin tehenek legelésznek. A legeltetés az, ami miatt ilyen egyedi hangulatú elszórtan fás terület jött létre. Bár mikor ott jártunk pár új fiatal fácska volt ültetve, amiket kerítéssel vettek körbe, hogy az állatok ne tegyék őket tönkre. Amúgy a terület - főleg a bejáratnál - nagyon vizes, saras volt. A domb tetején láttunk csak egy sűrűbb facsoportot, ahol jóval árnyékosabb volt, még fű sem nőtt. Az erdőn túl egyébként a dombról jó kilátás nyílik az óceánra.
A Fanal erdő még napfényben is érdekes látványt nyújtott. A girbegurba öreg babér fákon sok moha és zuzmó volt, és ahogy tűzte őket a nap, láthatóan párologtak, illetve csöpögött róluk a víz, ami a fák alatt sok kis tócsában gyűlt össze. A fák nagyon sokszor hiányosak, töröttek voltak, a szél erejétől szinte vízszintesen elhajoltak. Ezek a furcsa alakú babér fák adták az erdő varázsát.
Naplemente is különös volt ezen a tájon, a lemenő nap hosszú göcsörtös árnyakat festett az erdőben.
Mi felvertük a sátrat a parkolóban, a többi turista sötétedés után nem sokkal elment, és csak mi maradtunk. Nagyon szeles, hideg éjszakánk volt, esett is, néha nagyon durván, mint utólag kiderült már valószínűleg jég is esett.
Reggel ködben (felhőben ébredtünk) a kismadarak énekére, akik már a napfelkelte előtt hangos dalra keltek. Tényleg misztikus ilyenkor az erdőben sétálni. A ködben alig látsz valamit, a göcsörtös fák felsejlenek és csöpög a víz a mohákon lefelé...csak a madarakat hallod...
Sajnos a mi sétánk nem tartott sokáig, kb.egy óra után elkezdett zuhogni az eső, jégeső.
Ha már itt jársz nézd meg a közelben lévő, egyik legnépszerűbb túraútvonalat a PR6 25 forrás levada ösvényt.
A Fanal erdő a sziget eredeti, örökzöld babér erdejeinek maradványa. A fákat a legeltetés, illetve ültetvények telepítése miatt vágták ki. Egyébként ne egy sűrű erdőre gondolj, itt-ott egy-egy fa, néhol kisebb csoportok, a fák alatt és között pedig süppedős zöld rét, amin tehenek legelésznek. A legeltetés az, ami miatt ilyen egyedi hangulatú elszórtan fás terület jött létre. Bár mikor ott jártunk pár új fiatal fácska volt ültetve, amiket kerítéssel vettek körbe, hogy az állatok ne tegyék őket tönkre. Amúgy a terület - főleg a bejáratnál - nagyon vizes, saras volt. A domb tetején láttunk csak egy sűrűbb facsoportot, ahol jóval árnyékosabb volt, még fű sem nőtt. Az erdőn túl egyébként a dombról jó kilátás nyílik az óceánra.
A Fanal erdő még napfényben is érdekes látványt nyújtott. A girbegurba öreg babér fákon sok moha és zuzmó volt, és ahogy tűzte őket a nap, láthatóan párologtak, illetve csöpögött róluk a víz, ami a fák alatt sok kis tócsában gyűlt össze. A fák nagyon sokszor hiányosak, töröttek voltak, a szél erejétől szinte vízszintesen elhajoltak. Ezek a furcsa alakú babér fák adták az erdő varázsát.
Naplemente is különös volt ezen a tájon, a lemenő nap hosszú göcsörtös árnyakat festett az erdőben.
Mi felvertük a sátrat a parkolóban, a többi turista sötétedés után nem sokkal elment, és csak mi maradtunk. Nagyon szeles, hideg éjszakánk volt, esett is, néha nagyon durván, mint utólag kiderült már valószínűleg jég is esett.
Reggel ködben (felhőben ébredtünk) a kismadarak énekére, akik már a napfelkelte előtt hangos dalra keltek. Tényleg misztikus ilyenkor az erdőben sétálni. A ködben alig látsz valamit, a göcsörtös fák felsejlenek és csöpög a víz a mohákon lefelé...csak a madarakat hallod...
Sajnos a mi sétánk nem tartott sokáig, kb.egy óra után elkezdett zuhogni az eső, jégeső.
Ha már itt jársz nézd meg a közelben lévő, egyik legnépszerűbb túraútvonalat a PR6 25 forrás levada ösvényt.
