Korán reggel indultunk Hulhumaléról, hogy hidroplánnal elröpülhessünk utazásunk fő célállomására, a Meemu (Mulaku) atoll egyik parányi kis szálloda (resort) szigetére, Medhufushira. A sziget mellett található egyik vízivillában volt a szállásunk.

Ha még nem utaztál hidroplánnal, próbáld ki, ha már erre jársz.
Teljesen más élmény, mint hajóval utazni a szigetek között. Az alacsonyan repülő gépből nagyon szépen kirajzolódnak az atollok, gyönyörű színeket is fogsz látni.

A resort (szálloda) sziget azt jelenti, hogy itt nincs helyi település, csak a szálloda épületei találhatóak meg. Így itt teljesen más körülményekkel és lehetőségekkel fogsz találkozni, mint egy lakott szigeten.
Erről egy másik cikkben olvashatsz bővebben.

A mi szálloda szigetünk keskeny hosszú földdarabkán helyezkedett el. A kis sziget mindkét oldalán házikók sorakoztak, középen pedig egy kis út kanyargott. Buja növényzet volt, és az esők után a virágok egészen kivirultak. Merthogy eső minden nap volt, pedig nem is az esős szezonban voltunk, hanem március második végében.

A szigeten és környéken többféle állattal találkoztunk. Madarakkal, teknősökkel, hüllőkkel, rákokkal, cápákkal, rájákkal és mindenféle kisebb-nagyobb hallal. 
A cölöpökön álló vízivillákhoz vezető séta alatt mindig figyelmesen néztük a vizet, mert gyakran felbukkantak cápák, ráják és különböző halak is :) 

Minden nap úsztunk is egyet és megnéztük a vízben a szomszédjainkat. Naná, hogy már rögtön az első napon összetalálkoztunk szirti cápával….
Aztán szinte minden nap ….

Ahol sok turista a vízben van, ott sajnos pusztulnak a korallok, viszont jó volt látni, hogy a korallok és a halak is hogyan megtalálták helyüket az épített környezetben. Sokan laktak a lépcsők alatt, a cölöpök erdejében is.

Gyönyörű naplemetékkel búcsúztunk a napoktól, aztán szinte minden este is akadt valami megnézendő program.

Hajóval átmentünk két szomszédos szigetre is.
Az egyik az atoll fő településének helyt adó, közigazgatási központ Muli a másik pedig a szomszédos halászfalu Naalafushi szigete volt.
Mindkét szigeten hasonló a településkép, a homokos utakra színes virágos növények és gyümölcsfák lógnak ki a kerítések mögül.
Autó nem jellemző, bár a nagyobbik szigeten láttunk párat, inkább motort használnak. A vezetőnk bemutatta nekünk a helyi növényeket, amiket termesztenek, vagy éppen csak díszként tartanak. Láttuk a helyi főbb épületeket (imaház, bolt, régi temető, kiskert, stb.)
Valamint a kisebbik szigeten láthattuk azt is, ahogyan a helyi nénik készítik a tipikus helyi reggelit: szárított reszelt hal, reszelt kókusszal. Ami egyébként nekem kifejezetten ízlett is. Így magában és sütőtökkel keverten is kóstoltam a szállásainkon.

Volt lehetőségünk cápa etetésre is elmenni, emlékezetes volt, és még nem várt showműsort is kaptunk az egyik utastársunk jóvoltából. A mi csomagunkban a helyi halászati technika kipróbálása volt benne, de utószezon lévén túl kevés volt a jelentkező, ezért választhattuk azt, hogy helyette elmegyünk cápaetetésre (amire egyébként direkt azért nem neveztünk, mert nem gondoltuk helyesnek, hogy így odaszoktatják ezeket az állatokat).
Ahogy a korábbi utazásainkkor is, így most is a szomszéd szigetekről származó halászokkal hajóztunk ki, akik nagyobb halakat kisebb falatokra vágtak össze. Mikor megérkeztünk a kijelölt helyszínre (ami a szomszédos szálloda szigethez volt közelebb), elkezdték beszórni a haldarabokat a vízbe, és pár perc elteltével sereglettek is a cápák felénk. Rengetegen voltak: főként nagyobb dajka cápák és pár kisebb szirti cápa, amilyenekkel a villánk környékén is találkoztunk. Egyébként nem csak cápák jöttek a finom falatokra, hanem halak is... kisebbek-nagyobbak.
És ekkor történt az, amire nem számított senki, az egyik utastársunk beleugrott a vízbe, és elkezdett úszni a cápák felé, mondván olyan aranyosak és meg akarja őket simogatni. Azonnal felfüggesztésre került az etetés, és hosszas rábeszélés mellett szerencsésen kis is sikerült húzni a vízből) az elején nagyon nem akart kijönni). Nem sérült meg, de ez tényleg szerencse kérdése. Ezek a cápák direkt nem támadnának rá az emberre, de sokan voltak, az élelem körül tülekedtek, és egy rossz mozdulat és véletlenül is megsebesülhetett volna az ember, aki onnantól már ugyanolyan véres húscafat, mind a bedobált haldarabok...

Miután társunk kijött a vízből újra elkezdődött a cápa etetés, pár percet kellett várni, hogy újra előbukkanjanak és megint sokan kezdjenek el a hajó mellett tülekedni az élelemért.

Voltunk két különböző korallszirten is sznorkelezni. Mindkettő hatalmas élmény volt. Mindkét esetben dagálykor voltunk, hogy véletlenül se bánthassuk a korallokat, így kellő távolságból szemléltük őket.

A két szirt teljesen eltérő volt, különböző halakkal is találkoztunk, és a körülmények is teljesen különbözőek voltak.
Első esetben erős hullámzás és szél volt, a második esetben tükörsima víz, ami annyira felmelegedett, hogy remegett ahogyan úsztunk benne… Rengeteg halat, színes korallokat láttunk. Viszonylag könnyű volt sznorkelezni a vízben, de így is mind a két alkalommal voltak olyanok, akiket ki kellett húzni a vízből. Szóval vízbiztonság azért nem árt, ha megvan. Egy-egy sznorkelezés alkalmával több koralldombot is megnéztünk, amik között néha sok-sok méteres mélység tátongott.

Fájó szívvel búcsúztunk el a szigettől, ahogy nagyon szép egy hetet töltöttünk. Egy resort sziget teljesen más élményt nyújt, mint egy lakott sziget. Itt mindenki azért van, hogy te jól érezd magad. Minthogy egy ilyen szigeten nincs élelmiszerbolt, javasolt all-inclusive ellátást kérni. Mivel meleg van és nagyon magas páratartalom, nem is az étkezés miatt, hanem az italfogyasztás miatt érdemes teljes ellátás mellett dönteni. A kisebb csomagokban fejenként 1-2 üveg tisztított tengervíz van, és az étkezések során is külön kell fizetni az italokért.

Mi március második felében jártunk itt, a főszezon végén. A szálloda nem működött teljes kapacitással, így egyáltalán nem volt zsúfoltság. Utunkat úgy terveztük, hogy ne a drágább főszezonban érkezzünk, de még az esős időszak előtt, ami úgy áprilistól kezdődik. A páratartalom így is nagyon magas volt, az eső hozott néha megkönnyebbülést, többször esett is, de szerencsére nem napokig :)

A szigetről speedboattal utaztunk vissza a fővárosig. 

Ha érdekel, milyen egy lakott sziget a Maldív-szigeteken, akkor itt olvashatsz Hulhumaléról.
Ha pedig más egzotikus helyek érdekelnek, akkor ajánlom Sint Maartent a Karib-tenger mellett.