2023 augusztusában igen meleg volt Görögországban, ezért úgy határoztunk, hogy kis időt töltünk a hegyekben és ott megvárjuk, amíg hűvösebb lesz.

Zagori vidékén 45 kőhidat építettek a késő 18. század végén, 19. század elején.

Első híd amelyet megnéztünk, az a Zermas kőhíd volt. 1717-ben készült (a 19. században megsérült és javították) két boltívével a Sarandaporos folyó két partját köti össze. Közvetlenül mellette áll a jelenleg, autókkal is használatos (mi is átmentünk rajta) fém híd, ami nem túl bizalomgerjesztő, de aztán pár napon belül kiderült, hogy ez még a jobbak közül való.

Kryoneri kőhídhoz zivatar után érkeztünk, sár árasztotta el a környékét, és millió szúnyog, így bár a főút közelében található, csak egy fotó készült erről az egy boltíves kőhídról.

Egyébként több helyen megálltunk útközben fotózni, mivel eső után érkeztünk, mindenhol más illat fogadott minket. Tömény fenyő, illetve helyi fűszernövények illata lengte be a környéket - mesés volt. Az eső következtében sárfolyások lepték el az utat, kisebb nagyobb kövek is leestek az aszfaltra. Úgyhogy már itt megtanultuk, hogy vigyázni kell az esővel. Sajnos nagy távolságokra a párás idő miatt nem lehetett ellátni, pedig szépnek ígérkezett a hegyvidék.

Következő megállónk a Topolitsas kőhíd volt, amely Konitsa határában található egy boltíves építmény, amely egy kiszáradt patakot ívelt át.

Konitsa egyébként egy kis település a Pindosz hegy oldalan, kilátással az Aoos völgyére.
Itt végre igazán hűvös volt, csupán a déli órákban volt érezhető a forróság. Nagy megkönnyebbülés volt számunkra, már nehezen bírtuk az augusztusi meleget.

Az Aoos folyón ível át Konitsa kőhíd hatalmas egy boltíve 1870 óta, mellette van egy kisebb vízesés, illetve az Aoos szurdoka is szép látványt nyújt, innen kiránduló útvonalak indulnak a szurdok mélyére, illetve egy kolostorhoz.
Az első képen az Aoos folyó völgyét láthatjátok a Konitsa kőhíd közelében.

Voidomatis (Klidonia) kőhíd, ami a Voidomatis folyón ível át 1853 óta, szintén egy boltíves. Reggel jártunk itt, mikor a folyó felett köd hömpölygött, a hídnál a napfény látványosan tört át a párán. Ezt láthatjátok a fenti képen.

Innen a Papingo természetes kőmedencék felé vettük az irányt. Útközben át kellett kelnünk a Voidomatis folyón egy elég rossz állapotú egy sávos autóhídon (Aristi híd), ehhez képest a több, mint 100 éve épített kőhidak sokkal masszívabbnak tűntek. Egyébként a folyó itt is párában úszott, pedig mér dél felé járt. Lásd az előző képen.
Majd nagyon cikkcakkos szerpentines keskeny úton haladtunk tovább fel a hegyre.

A Rogovo patak látványos völgyet vájt magának a mészkőben a két Papingo település között, néhány medence természetes úton jött létre, két nagyobbat a helyiek az 1960-as években mesterségesen visszaduzzasztották, hogy tudjanak benne fürdeni. Az első medencéig könnyű az útvonal, utána mászni is kell, nem árt, ha van rendes cipő nálunk. A víz nagyon hideg, a medencékben kissé algás, de sokán járnak ide fürdeni a nagy melegben. Itt is aludtunk fent a hegyen, az éjszaka hűvös volt, a nappal pedig meleg.
A következő két képen láthatjátok a Rogovó patak látványos völgyét és a kőmedencék egyikét.

Papingo kis hegyifalvak mára a turisták kedvenceivé váltak, így nagyon sok házból étterem vagy éppen szálloda lett, de így is érdemes körbesétálni. Szomszédos képen a település egyik utcácskája.

Egyébként nem messze a kőmedencéktől találhatjátok meg az 1850-ben épült Lakkos kőhídat, amely a Mikro és Megalo Papingo-t köti össze. Itt látványos képeket lehet készíteni háttérben a Pindosszal (lásd fenti képen), illetve a patak itt is vájt kis medencéket, ha szeretnétek a hideg vízben fürdőzni.

Másnap a Vikosz szurdok Oxya kilátója felé vettük az irányt.

Útközben megálltunk Monodendrinél az érdekes házakat és a kilátást fotózni, illetve a Kőerdőnél, amely, kis kiterjedésű, a kövek kevésbé mászhatóak, mert nagyon gyorsan omlanak, egy-egy repedésbe a kezünk is simán belefért. Pár oszlopnál az egyes rétegek látványosan elmozdultak egymás mellől. A házak és a tetők építéséhez is ezeket használják, nagyon nem kell őket faragni, mert már eleve téglaformájúakra tagolódnak szét.
A lenti képen Monodendri szürke, kövekből épült kocka házait láthatjátok, mellette a Kőerdő egyik részlete.

A Vikosz szurdok Oxya kilátója csak részben kiépített, infrastruktúra nincs (még egy büfé se, így vízzel készülj). Nem a kiépített kilátópontnál tudod a legjobb fotókat lőni - lásd lenti képeken, hanem egy párkányon tovább sétálva (ha nincs tériszonyod). 

Jó cipőt vigyél, néhol már fényesre járta a sok turista a sziklákat. Pindosz hegységbe a Vikosz patak vájt szurdokot (Vikosz folytatása az a Voidomatis folyó, amely felett olyan kísérteties ködfelhő úszott még napközben is - lásd feljebb). A szurdok mélysége elérheti az 1350 métert, a fotók nem feltétlen adják vissza ezt a nagy mélységet, de hatalmas élmény lenézni a kilátópont keskeny párkányairól a mélységbe.

Kipi határában több kőhíd van, ezért innen a falu felé vettük az irányt.

Agiou Mina kis kőhídja az út és egy kápolna közt egy kiszáradt patakot ível át.

A Kapetan Arkouda kőhíd kicsit elhanyagolt, a környéke is. Egy kiszáradt patak felett húzódik egy boltíve. 1806-ban építették először „zsidó hídjának” hívták, mert egy majdnem a folyóba fulladt zsidó támogatta az építkezést. 1906-ban viszont a hídon halt meg egy görög harcos, és azóta az ő nevét viseli. A híd szomszédságában a katonának szobrot is állítottak.

Talán a legnagyobb az egy boltíves hidak közül, amit láttunk az a Kokkoros kőhíd. Hatalmas: 24 méter hosszú és 2,5 méter széles. Vikos patak kiszáradt medre felett ível át a sziklák közt, ami nagyon látványossá tette. Lásd lenti képeken. Eredetileg 1750-ben épült, de azóta többször átépítették. Innen egyébként túraösvény vezet a Vikosz szurdokba.

A Kokkoros és a Plakidas kőhíd között az út mentén megállva is láthatod, hogy milyen szurdokos helyen folyik itt néha a patak. Lásd lenti képen. 

A Plakidas kőhíd már Kipi határában található. 3 boltíves, ami ritkaságnak számít, ezért Zagori területének egyik legtöbbet fényképezett hidja. (Mi is megörökítettük, amelyet a következő képen láthatsz.) A híd kezdetben fából készült, de Serafeim (a Kipi-kolostor apátja) közreműködésével kőből újjáépítették. Emiatt a híd „Kalogeriko” nevet kapta, ami azt jelenti, hogy „az apáté”. 1865 után Alexis Plakidas javította, akinek mai nevét köszönheti.

Egy hatalmas zivatar kapott el minket itt, amelyet a híd alatt próbáltuk átvészelni, minthogy a folyó itt is teljesen ki volt száradva. A helybeli gyerekek nagyon élvezték az esőt, míg mi a szülőkkel alig vártuk, hogy egy kicsit csillapodjon és elszaladhassunk az autókig. Az egyik szülő úgy búcsúzott tőlünk, hogy reméli nem mos el minket a villámárvíz … úgyhogy mi sem vártunk ott sokáig. Pár nappal korábban már Kryoneri kőhídnál láthattuk, hogy milyen mikor a zivatar után sáros víz hümpölyög a mederben.

A Lazaridis egy boltíves kőhíd (lenti képen) szintén Kipi mellett található, a Felső-Vikosz, vagy más néven Vikaki patak felett ível át, ami nyáron szintén ki volt száradva. A híd építési ideje tisztázatlan, valamikor az 1750-es, 60-as években készülhetett. Az 1950-s évekig vízimalom állt a folyó partján és a molnárról nevezték el a hidat.

A Mylos kőhíd (lenti képen) 1748-ban készült és a mellette álló malomról kapta a nevét. Három boltíve (két nagy és egy kicsi) a Kipi mellett található Bayiotiokos patak felett húzódik. A patakban nyáron is volt némi víz, de lehet, hogy csak az előző napi nagy zivatarnak köszönhetően telt fel a meder. Még egy víznyelőt is láthattunk, ahol a víz a mélybe szivárgott a kövek közt.

A híd melletti malomház megtekinthető, pár malomra jellemző gép még áll benne, illetve az épület előtt van egy picike egy íves kőhíd is.

Ami még feltűnt, hogy milyen sok folyó, patak hídja mellett volt korábban malom, miközben most láthatóan semmi víz hozam nincsen, főleg nyáron. A legtöbb meder ki volt száradva.

A hegyek közül kiérve Ioanninamál álltunk meg, ami az azonos nevű tó partján található. Az óvárost érdemes felfedezni, az épületek egy része felújítás alatt állt 2023-ban (azóta lehet már befejezték (a 2021-27-es EU-s forrásokból), azonban így is sok látnivalót tartogatott így is: mecseteket, Ali pasa sírját, fürdőt, kastély épületeket, várfalat kapukkal. A vár bizánci-oszmán eredetű, azonban 1800-as években Ali pasa uralkodása alatt felújították, fejlesztették és a mai műemlékek nagyrésze már abból a korból származik. A vár ingyenesen látogatható a múzeumokba kell belépőjegyet fizetni.
A képen Aslan pasa mecsetjét látjátok, amelyben múzeum működik.
A tó partján hangulatos sétát lehet tenni, nyári éjszaka a fél város itt korzózott, így bár lakóautóval lehet itt éjszakázni, csak aludni nem sokat tudtunk.

Arta városában két nagyobb nevezetességet néztünk meg, az egyik a vár, a másik egy újabb kőhíd.
A várba ingyenesen be lehetett menni, felújítás alatt állt 2023-ban, így csak a kertet lehet megnézni. Hihetetlen, de egy lerobbant szálloda áll a vár udvarán, stílus alapján valamikor az 1960-70-as években gondolhatták úgy, hogy remek ötlet egy vár közepébe egy modern szállodát felhúzni… Spoiler: kiderült ezt több helyen is így vélhették, más várnál is találkoztunk hasonló igényes megoldással.

Az Arta-i kőhíd az egyik legismertebb híd Epiruszban (lásd legutolsó képen), valamikor az 1600-as évek legelején készülhetett. Arachtos folyó felett ível át 3,5 méter szélesen, mind a 4 boltíve különböző méretű, és a legnagyobb boltívének közepén húzódott a török - görög határ 1881 és 1912 közt.

Nem szerettünk volna Artaban éjszakázni, így az öböl partján aludtunk a Salaora Nemzeti parknál. 

További görög élményeinkből:

👉 Különleges program Görögországban - sznorkelezés egy hajóroncsnál

👉 Ébredés a Meteorák kolostorainak szomszédságában

Ha érdekel, milyen járgánnyal jártuk be a vidéket, az alábbi cikket olvasd el:

👉 Bemutatjuk saját átépítésű lakóautónkat