4 napra béreltünk tetősátras autót lakóautó gyanánt, Funchalból indultunk, a tervünk az volt, hogy körbejárjuk a szigetet és sokat kirándulunk.
Magáról a tetősátras autónkról és tapasztalatainkról itt olvashatsz bővebben.

Elsőként átvágtunk a szigeten ki az északi oldalra Sao Vicente-nél a parton álltunk meg. Nagyon nem szép idő fogadott minket: eső és hatalmas hullámok. Megnéztük az Água d'Alto vízesést, egy kicsi kápolnát az út mellett, és elsétáltunk egy kis barlangba is.

Következő megállónk Seixal mellett a Miradouro do Véu da Noiva-nál volt. (második képen) Nagyon szép a kilátás Seixalra és több vízesésre is, az egyik hatalmas vízesés közvetlenül az óceánba ömlött. Itt már nem esett az eső, de erős szél volt és hatalmas hullámok, így magába Seixalba nem mentünk le.

Ezután az Ilheus da Ribeira da Janela kilátópontnál álltunk meg legközelebb (harmadik képen). Ezek a sziklák ismerősek lehetnek az a Starwars Acolyte sorozatából. A szikláknál már kisütött a nap, de a hullámok itt is nagyok voltak. Itt található szép nagy parkoló wc-vel, úgyhogy itt lehet akár éjszakára is lehetne maradni, de hangosnak tűnt a parkolóval szemközti vízerőmű, ami vélhetően este is működik.

A parkolót itt találod: 32.854682, -17.153665

Innen a sziget belseje felé, a Fanal erdő irányába autóztunk, egy szerpentines úton felértünk egy kilátóhelyre, ahol még egy hinta is volt szuper kilátással az óceán parttal a háttérben.

(Ennél a kilátópontnál álltunk meg: Miradouro da Eira da Achada 32.848195, -17.152972 - egyébként tőle pár méterre a másik irányba is jó kilátás van: 32.849056, -17.154170

Naplemente előtt érkeztünk a Fanal erdőhöz, a parkolóját itt találod: 32.808725, -17.144186.

Az út mind a két felén van parkoló, wc viszont csak az erdő felőli oldalon. Minthogy a parkoló nyílt, a szélnek nem áll semmi az útjában, rossz időben nem ajánljuk sátrazásra, egyébként maga a helyszín rendben van.
Érdemes naplemente előtt és reggel is megnézni a helyet, nekünk teljesen más hangulatot mutatott.
A bővebb leírást itt olvashatod el.

Naplemente után, de még világosban felvertük a sátrat a parkolóban, a többi turista sötétedés után nem sokkal elment, és csak mi maradtunk. Az első képen a Fanal parkolójában láthatod az autót. Nagyon szeles, hideg éjszakánk volt, esett is, néha nagyon durván, mint utólag kiderült már valószínűleg jég is esett.

Reggel ködben (felhőben ébredtünk) a kismadarak énekére, akik már a napfelkelte előtt hangos dalra keltek. Gyors reggeli után kb. 1 órát sétáltunk az erdőben, aztán elkezdett zuhogni az eső, majd a jégeső.

Visszarohantunk az autóhoz. Úgy döntöttünk, hogy az időjárás miatt nem megyünk a közeli PR6-os ösvényre (25 forrás) túrázni, hanem lemegyünk a fő úton a hegyről keleti irányba. De egyre rosszabb lett az idő, alig lehetett látni, rettenetesen esett a jég, ami az úton több centi magasságban állt, és persze nagyon csúszott is (nyári gumi). Így megálltunk az út mentén több autóval együtt, kb. 2 órát vártunk mire elállt a jégeső.
Pár autós elindult, de aztán vissza felé jöttek. Tőlük megtudtuk, hogy nem lehet tovább menni, lezárták az utat, így mi is visszafordultunk. Egyébként pár száz méter után már alig volt jég az úton, így könnyebben haladtunk. Még megálltunk a PR6 parkolójában, de zuhogott az eső, így úgy döntöttünk megyünk tovább Porto Monizba, talán ott jobb idő lesz. Az úton majdnem végig esőben és/vagy felhőben haladtunk, a tájból szinte semmit se láttunk. 

Porto Monizban (előző kép) nagyon nehéz volt megállni, csak fizetős parkolót találtunk. Itt már csak szemerkélt az eső. A természetes medencéknél hatalmas hullámok csapkodták a sziklákat. Ennek ellenére voltak olyanok, akik ilyenkor is bemerészkedtek a hideg medencékbe. A fizetős medencék március elején zárva voltak, az ingyenesekbe lehetett bemenni. Sétáltunk a parton és fotóztuk a hatalmas hullámokat, bevásároltunk és kerestünk egy közeli, szélárnyékosabbnak tűnő parkolót.

Az előző hideg szeles éjszaka után megpróbáltunk kevésbé kitett parkolót találni éjszakára, végül a Ribeira da Janela levada parkolójában táboroztunk le, itt kulturált mosdó és fedett grillező hely található mosogatóval. Volt több asztal padokkal és nagyon jó kilátással az óceánra. A parkolót itt találod: 32.851428, -17.166420

Kicsit sétáltunk a levada (csatorna) mellett is, de olyan nagy volt a sár a korábbi esőzések miatt, hogy egy idő után visszafordultunk. Egyébként hatalmas eukaliptusz fákkal találkoztunk, az eső után pedig jellegzetes illat töltötte be a levegőt. A távolban vízesések körvonalait lehetett halványan kivenni. A növényzethez még annyi kiegészítést kell tenni, hogy útközben is feltűnt és néhol itt is látszott, hogy sok fa megégett egy korábbi erdőtűzben. Napkelte varázslatos volt, narancssárgás fényekkel.

Reggeli után neki vágtunk a PR6-os illetve 6.2-es levada túráknak, amikről itt olvashatsz.
Számunkra ezek az útvonalak nagyon tetszettek, de rengeteg rajtuk a turista.

Naplementére érkeztünk a sziget nyugati pontján található Ponta do Pargo világítótornya melletti kilátóhoz. Csodálatos a kilátás, nem csak naplementét nézni érdemes idejönni, igazán látványos sziklafalakat láthatsz, és tényleg nagyon-nagyon messzire ellátni az óceán felett.... (lásd a képen)
Már a naplemente is igazán felhős volt, aztán megérkeztek a zivatarfelhők is, és érdekes volt látni, ahogy az óceán vize a felhők vizével egyesül... 

A 101-es út mellett több helyen is látni kempingező helyeket (wc, fedett grillező helyek, asztalok-padok). Az egyik ilyen parkolójában álltunk meg éjszakára, nem messze a világítótoronytól, Lombada dos Marinheiros határában (itt találod: 32.795776, -17.233326). Viszonylag sok fa volt a környéken, úgyhogy ez viszonylag szélvédett volt. Alig, hogy felállítottuk a sátrat már zuhogott is az eső.

Ez volt az utolsó teljes napunk az autóval, így úgy döntöttünk ideje újra megpróbálkozni a hegyekkel, talán elolvadt már a jég. A google maps mutatta, hogy a Pico Areeiro vezető út még mindig zárva van, ezért Santana felé vettük az irányt, mert északi oldalon ott lehet felmenni Madeira legmagasabban fekvő csúcsaira. 

A neten található képek, illetve a 4,5-ös Google értékelés alapján úgy gondoltuk érdemes útközben megnéznünk a Cascata dos Anjos-t Ponta do Sol mellett. Az értékelések alapján ez Madeira egyik legnagyobb nevezetessége, és autóval át lehet a vízesés alatt menni. Nos... Ha megnézed a képet, láthatod, hogy az út egyáltalán nincs karban tartva, egy része már le is dőlt és hatalmas növények nőttek ki az aszfalt repedéseiből. Úgyhogy azok a képek, videók, amelyeken autóval áthajtanak alatta nem mostanában készültek.

Mi nyugat felől néztük meg, már maga az ide vezető út is érdekes volt, mivel egy szűk alagúton keresztül lehetett megközelíteni. Úgy képzeld el, hogy mész-mész és egyszer csak az út le van zárva, ott nincs parkoló, mindenki ott hagyja az autóját, ahol tudja, az út mellett, ezért nehéz a lezárás előtt megfordulni és nagy a torlódás. Főszezonban vélhetően még káoszosabb lehet a parkolás, megfordulás, így inkább állj meg korábban és sétálj.

Újra átvágtunk a szigeten észak felé a völgyben, útközben megálltunk a Continentalnál, ami a legnagyobb élelmiszer bolt volt, amivel mi itt Madeirán találkoztunk. Meleg ételeket is árultak, amiből mi is szereztünk be, mivel bár volt kemping tűzhelyünk, de azt elsősorban meleg italok és zacskós levesek készítésére használtunk. Egyébként a parkolóban is látsz egy vízesést, amiben a víz nagy magasságról zuhan le.

Sao Vicente után a 101-es főút nagyon szerpentinesre váltott, egy helyen nagyon szűk alagúton kellett áthajtani. Arco de Sao Jorge közelében találtunk egy nagyon jó kilátóhelyet, a Miradouro da Beira Quinta-t, ahonnan csodás kilátás nyílt a sziget északi óceánpartjára (képet a szövegblokk előtt láthatod). Itt találod: 32.826426, -16.938889

Utazásunk következő célpontja az volt, hogy lássunk eredeti helyükön is tipikus madeirai házikót (azért eredeti helyükön mert kis másolatokat már Funchal kertjeiben is láttunk).

A Santanaban található Madeira Tematikus Park (32.804280, -16.885280) belépődíjas skanzen jellegű park, itt is találkozhatsz házakkal, valamint a település több részén is van egy-egy épület. Mi is több házat láttunk. Amik nem múzeumként működnek, azok kevésbé voltak színesek és jó állapotúak. Ingyenes színes múzeumi házat mi itt találtunk: 32.81184601832378, -16.890337

Itt be tudsz nézni az épület szobáiba, illetve a melléképületekbe is. 

 Ahogy már írtuk, március elején, rögtön első sátorozós éjszakánkon (illetve reggelen) nagy jégeső volt Madeirán. Pico do Areeirohoz vezető út így napokig le volt zárva, ezért gondoltuk megpróbáljuk 3 nap elteltével a Pico Ruivion található PR 1.2-es rövid túraútvonalat. Ugyan a parkolóig fel lehetett menni autóval, de maga az ösvény le volt zárva, mert a jég még mindig nem olvadt el teljesen, ahogyan a képen is láthatod.
Minthogy sok turista járt arra, mi is elindultunk az ösvényen, de szinte semmi kilátásunk nem volt. Még az elején valamennyire ki lehetett venni az alattunk elterülő völgyet, a sziklaformákat, de egy idő után lényegében egy felhőben sétáltunk. Kb. fél óra múlva az eső is eleredt, így visszafordultunk. Mire visszaértünk a parkolóba, már ott is sűrű felhő volt, és eső szitált.

A Pico Ruivo parkolójától pár kilométerrel lejjebb, az egyik út menti kanyartól indul a Pico Redondo kilátóponthoz vezető rövid ösvény. Maga a fa korlátokkal szegélyezett útvonal is fotogén (lásd fenti kép), és a csúcsról is közel 360 fokos kilátás nyílik. Itt végre valamennyire láthattuk mi is az alattunk elterülő tájat. Autóval itt tudsz parkolni: 32.769527, -16.909144

Az előző éjszakák tapasztalatai alapján szintén szélvédett éjszakázó helyet kerestünk, most a Park4Night applikációban jelzett Santo António da Serra-ra esett a választásunk itt: 32.716777, -16.846804

Egy újabb misztikus erdőben éjszakáztunk. A lombhullató erdő egyik része biztosan tölgy volt, mert száraz tölgyfaleveleket láttunk, viszont pont az alatt a fák alatt, amik tölgynek tűntek egyáltalán nem is voltak falevelek, hanem sűrű zöld mohagyep. Egyébként a fák tele voltak mohákkal, zuzmókkal, és egészen szakállasak voltak a rajtuk csüngő növényektől. Éjjel a sűrűbb erdő részen a szélben a fák ágai összeértek és hangosan nyikorogtak.

Végre reggel feloldották az útzárat Pico do Areeiro felé. A csúcsról induló PR 1 útvonal már hónapok óta részben le volt zárva így jó időben is mindösszesen 1,2 km járható az ösvényből. A fenti parkolók mindegyike fizetős, de a legfelső így is be volt telve, így mi az út mellett álltunk meg csak egy kis időre, mivel a hegy felhőben volt, szinte semmit se lehetett látni. Az út mellett egyébként még mindig jég volt, ami ezek szerint 4 nap alatt nem olvadt el, úgyhogy nem lehetett túl meleg.

 Következő megállónk Canicoban a Cristo Rei szobor volt, ami hasonlít a Rio de Janeiro-ira csak kicsiben, a szobor mellett egy ösvényen kimehetsz egy kilátópontra. Illetve telefericoval le tudsz menni a partra is.

A reptér mellett adtuk vissza a lakóautót.
Itt több helyszínen is voltunk megnézni a repülőgépek fel, illetve leszállását. Aki szereti a repülőgépeket, annak nagy élmény lehet, mivel egészen jól látható több ponton is a reptér, illetve a kifutópálya. Nemcsak a nagy szél, de annak változó iránya is nehezítette a pilóták helyzetét. Pár perc különbséggel induló járatoknál is változott a szélirány, így változtatták, hogy ki melyik irányból száll le, illetve láttunk “átrepelülést” is, amikor az utolsó pillanatban gondolta meg magát a pilóta és a leszállás helyett felhúzta a gépet.
Erről a helyről jól látod a kifutópálya cölöpökön álló részét 32.703211, -16.77202691 itt pedig a kifutó Santa Cruz felöli részét és magát a repteret is látod 32.692684, -16.782840

Egyébként amikor Santa Cruz felől szállnak le a gépek, akkor nagyon közel húznak el a házakhoz a strand felett.

Utolsó (már nem autós) madeirai szállásunk Santa Cruzban volt, ahonnan kb. 20 perc alatt elérhető gyalog a reptér.

Madeiráról Lisszabonba repültünk tovább, arról, hogy mit lehet két nap alatt megnézni a városban, itt találsz leírást.