Pár ezer forintért lehet már repjegyet szerezni fapados jártokra, a WizzAir esetében találtunk olyan variációt is, hogy reggel indulsz Budapestről Milánóba, és ugyanaznap este már haza is jössz. Mivel általában a szállás drágítja meg a repülőgépes utazásokat ez egy nagyon jó és olcsónak tűnő opció egy olaszos kirándulásra.

Sajnos a WizzAir a Malpensa reptérre érkezik, ami nagyon távol van Milánótól. Vonattal kb. 40-45 perc volt az út, de a busz az közel másfél óra volt. És ez csak az utazási idő, erre ugye rá kell számolnod a reptérről ki-be jutást, a várakozás a busz/vonat indulásra.

Mi itt is mindkét verziót kipróbáltuk. A vonatok sűrűn jártak hétköznap délelőtt és viszonylag kényelmesen és gyorsan be lehet jutni vele a városba. Mi a vonatjegyekért fejenként 13 eurót fizettünk (2025 áprilisában).

Visszafelé busszal mentünk, ami kétségtelenül olcsóbb, mint a vonat: Fejenként 10 euró volt (elővételben és oda-vissza út esetében volt kedvezményesebb áron is). Viszont végtelennek tűnő buszos utazás volt, annak ellenére, hogy már fél 7 felé jártunk és nem csúcsszezon volt, iszonyatosan lassan keveredtünk ki a városból, pedig nem is tűntek az utcák dugósnak. Több idő volt a busszal az utazás, mint magával a repülőgéppel 😀

Egyébként a városba jutásnál szokásosan olaszosan káoszos volt a vonatjegy megvásárlása, végül nem is automatáknál vettük meg, hanem a vonatjegyárus irodában. Mivel mi nem a központi pályaudvaron akartunk leszállni, hanem már korábban, minthogy Milánó egyik modern építészeti gyöngyszemét a Bosco Verticalét céloztuk meg elsőként. A Milano Porta Garibaldi vasúti megállónál kell leszállni hozzá, majd itt átsétálsz előbb egy modern téren, a Piazza Gae Aulenti-n, ahol szintén érdemes megállni. Fent szökőkút, alatta üzletek, és jó pár érdekes építészeti megoldás. Itt a téren találtunk egy Tesla bemutató termet is, ahol volt Tesla robot, úgyhogy vele is fotózkodtunk. 

Innen a Bosco Verticale felé mentünk egy parkon keresztül. Az épület (vagyis helyesebben épületek, mert kettő van) különlegességét a beépített növények adják, amitől a rideg toronyház is rögtön egy szép zöld formát mutat. Lásd szomszédos képen.

Következő célpontunk a Sforza-vár volt.

Milánó belvárosában nincsenek túl nagy távolságok, így mi nem használtunk tömegközlekedést. Útközben átsétáltunk a Porta Garibaldi kapu alatt. Illetve megálltunk a 15. századi kettős templomnál, a Chiesa di Santa Maria Incoronata –nál, amiben régi freskókat, freskótöredékeket láttunk. 

A kastély parkjánál elhaladtunk az 1807-ben épített Arena Civica Gianni Brera kapuja mellett, illetve az Akvárium (Acquario Civico e Stazione Idrobiologica di Milano) épülete előtt, aminek érdekes a homlokzata a rajta található szobrokkal, csempével és kis medencével.

A hatalmas négyszögletes középkori, reneszánsz Sforza vár (Castello Sforzesco) viszonylag jó állapotban található, mi a múzeumi részekbe nem mentünk be. A váron belül viszont az udvarokba jegy nélkül is be lehet térni. Nagyon szép a kerengőkön található mennyezet festés, freskó maradványok, de láthatsz ivókutat és a városi kapu feletti Filarete torony is nagyon szép, de jellegzetesek a körbástyák is (amiket mi már másik Sforza kastélyon is láttunk). Viscontik jelképe (később a Sforzák is átvették), ami a váron és a városban is több helyen, pl. templom homlokzaton is láttunk, az a tekergős koronás kígyó emberrel a szájában. A kastély előtt nagy szökőkút áll, amiben vadkacsák úszkáltak, mikor a partján ücsörögtünk.
A fenti képeken a vár főkapuját láthatjátok felette a Filarete toronnyal, illetve a belső udvarok egyik kerengőjének mennyezeti festését.

Innen a dóm felé vettük az irányt, de előtte megálltunk a Piazza Mercantinál (kereskedők tere), ami a város eredeti középkori városközpontja. Hangulatos, középkori városi tér, kúttal és szép, 13. és 14. századból származó épületekkel, lásd a szomszédos képen. Ezt a teret mindenképpen nézd meg, ha erre jársz.

Innen pár száz méterre találod a város modern központi terét (Piazza del Duomo), amit a Milánói Dóm igazán hatalmas épülete ural. A tér hemzsegett a turistáktól.

A templom egyébként nem tekinthető meg ingyenesen, 10 euró volt csak a dómba való bejutás, ha a tetőre is fel akarsz menni, akkor az még drágább. Egyébként az épület folyamatosan felújítás alatt áll, mikor mi itt jártunk éppen a tetőrésznél voltak felállványozva a tornyok.
Az épület egyébként Európa harmadik legnagyobb temploma, és ugyan a 14. században kezdték el építeni, de a 19. századra fejezték be, bár a bronz bejárati ajtók egy része már a 20. században készült el.
Alapvetően a dóm gótikus stílusú, több mint 100 fiatorony, több ezernyi szobor, és hatalmas bronz domborműves bejárati ajtók díszítik.
A több évszázados építkezésnek köszönhetően az épület homlokzata a stílusok sokféleségét tükrözi. Gyönyörűek a hatalmas, gazdagon díszített bronz ajtók, amiket több dombormű vesz körbe.
A lenti képeken a Dómot láthatod, illetve annak egyik hatalmas díszes bronz ajtaját, illetve az ajtó menti szegélydomborműt érdekes figurákkal.

A tér egyik oldalánál a hatalmas 18. századi királyi palota áll (Palazzo Reale di Milano), mögötte egy érdekes templom a Chiesa di San Gottardo in Corte.

A másik irányban a tér mellett helyezkedik el a Galleria Vittorio Emanuele II., ami egy híres 19. századi üvegtetős luxus ruházati márkákkal és éttermekkel megpakolt bevásárlóközpont. Javasolt nem csak az üvegtetőt, hanem a szép falakat is megnézni, illetve a középső kupola alatt a padlón lévő mintát is.
A híres bevásárlóközpontot az előző két képen láthatjátok. Az üvegtető mellett az épületek festése is jól látszik.

A bevásárlóközpont másik oldalán található a Piazza della Scala, ahol Leonardo da Vinci szobra áll. A tér mellett pedig maga a híres színház, a Scala található, amelyet a következő képen láthattok.

Nem messze a központtól találtunk rá a 15. században épült Santa Maria presso San Satiro templomra, amely festése megtévesztő tér hatású. Az oltár mögötti rész mintája - a sok festett oszloppal, és mennyezeti kazettákkal - egészen megnagyobbítja a teret, mintha még méterekkel folytatódna a templom, miközben ez az oltár mögötti kötvetlnül található egyenes falra van felfestve.
Ez az illúzió jól látható a lenti képen is.

Zárásként még a Via Monte Napoleone mellett lévő érdekes butikokkal tarkított utcákban sétáltunk.

Majd központi vonatállomásra mentünk, ahonnan buszok és vonatok is járnak a Malpensa reptérre.

Ahogyan már az elején említettük, mi busszal mentünk vissza a reptérre, ami nagyon lassúnak bizonyult.

Szerettünk volna elég időt hagyni még egy kis boltnézésére a reptéren, de végül már csak egy utolsó gyors pizzázásra futotta, aztán rohantunk is a gépre.

Zárásként úgy tudjuk összegezni a tapasztalatokat, hogy alapvetően egy nap alatt is megnézhető a város, de ha szeretnél múzeumokba is bemenni, akkor az egy nap már kevés lesz.

Milánóban a Dóm mellett a másik nagy nevezetesség az a Santa Maria delle Grazie-templom szomszédságában a Cenacolo Vinciano, ahol Leonardo da Vinci híres festményét, Az utolsó vacsorát láthatjuk. Érdemes előre tájékozódni, hogy meg lehet-e nézni, illetve van-e rá jegy. Mikor mi szerveztük az utat, akkor aznapra már hetekkel korábban nem volt szabad hely...

Egyébként az egy napos kiruccanás igazán fárasztó volt. Lényegében hajnalban keltünk, ki a reptérre, majd késő este vissza. Úgyhogy szerintünk szervezd az egy napos kirándulást lazára, legyen időd akár csak úgy ücsörögni, pihenni, nézni a forgatagot, ahogy fel-felbukkan pár nagyon divatos ruha vagy kiegészítő az előtted elsétáló embereken....Merthogy mégiscsak a divat egyik fővárosa Milánó.

Számtalan helyen jártunk már Olaszországban. Városi kirándulásink közül ajánljuk figyelmetekbe Rómáról készült összefoglalóinkat:

👉 Ingyenes látnivalók, és az ókori városrész

👉 Barangolás Róma belvárosában - templomok, obeliszkek és szökőkutak, valamint a Szent Péter-bazilika meglátogatása